🌸
ALEKSZANDR SZOLZSENYICIN MONDATAI
A KOMMUNISTÁKRÓL
🌸
ALEKSZANDR SZOLZSENYICIN MONDATAI
A KOMMUNISTÁKRÓL
🌸
🌸
Az alábbiakban felidézzük Alekszandr Szolzsenyicin Nobel-díjas orosz írónak – aki 1945-től
kezdődően 11 évet töltött szovjet börtönökben, munkatáborokban majd száműzetésben –
a kommunistákról írott szavait:
🌸
“A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust
még nem produkált a történelem.
🌸
Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk,
rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más,
normális, azaz nem kommunista ember számára.
A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról,
amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret.
🌸
A kommunista egy eltorzult lélek!
Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista!
🌸
Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság,
amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana,
ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja.”
🌸
https://www.magyaridok.hu/belfold/alekszandr-szolzsenyicin-mondatai
🌸
Az alábbiakban felidézzük Alekszandr Szolzsenyicin Nobel-díjas orosz írónak – aki 1945-től
kezdődően 11 évet töltött szovjet börtönökben, munkatáborokban majd száműzetésben –
a kommunistákról írott szavait:
🌸
“A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust
még nem produkált a történelem.
🌸
Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk,
rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más,
normális, azaz nem kommunista ember számára.
A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról,
amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret.
🌸
A kommunista egy eltorzult lélek!
Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista!
🌸
Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság,
amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana,
ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja.”
🌸
https://www.magyaridok.hu/belfold/alekszandr-szolzsenyicin-mondatai
🌸
🌸
A Magyar Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata minden év február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává nyilvánította.
Közép- és Kelet-Európában elsőként Magyarország döntött úgy, hogy legyen emléknapja a kommunizmus áldozatainak, akikről először 2001. február 25-én emlékeztek meg az Országgyűlésben és az ország középiskoláiban,
s azóta minden évben tartanak emlékünnepségeket.
Az emléknap időpontja arra utal, hogy
1947-ben a szovjet megszálló hatóságok ezen a napon tartóztatták le Kovács Bélát,
a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát,
akit országgyűlési képviselőként mentelmi jog védett.
Ez volt az első lépés Magyarországon a totális egypárti diktatúra kiépítése felé, amely a kommunistáktól még távolságot tartó erők megfélemlítésével, az FKGP feldarabolásával járt, s megnyitotta az utat Nagy Ferenc miniszterelnök májusi eltávolítása előtt.
🌸
A Magyar Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata minden év február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává nyilvánította.
Közép- és Kelet-Európában elsőként Magyarország döntött úgy, hogy legyen emléknapja a kommunizmus áldozatainak, akikről először 2001. február 25-én emlékeztek meg az Országgyűlésben és az ország középiskoláiban,
s azóta minden évben tartanak emlékünnepségeket.
Az emléknap időpontja arra utal, hogy
1947-ben a szovjet megszálló hatóságok ezen a napon tartóztatták le Kovács Bélát,
a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát,
akit országgyűlési képviselőként mentelmi jog védett.
Ez volt az első lépés Magyarországon a totális egypárti diktatúra kiépítése felé, amely a kommunistáktól még távolságot tartó erők megfélemlítésével, az FKGP feldarabolásával járt, s megnyitotta az utat Nagy Ferenc miniszterelnök májusi eltávolítása előtt.
🌸
🌸
🌸
🌸
🌸
ALEKSZANDR SZOLZSENYICIN
MONDATAI
A KOMMUNISTÁKRÓL
MONDATAI
A KOMMUNISTÁKRÓL
🌸
"Az emberi természet tele van rejtélyekkel és ellentmondásokkal; maga a bonyolultsága művészetet szül - és művészet alatt azt értem, hogy többet keresünk, mint egyszerű lineáris megfogalmazásokat, lapos megoldásokat, leegyszerűsített magyarázatokat.
Az egyik ilyen talány: hogyan lehetséges, hogy azok az emberek, akiket a rabszolgaság puszta súlya összezúzott és a gödör aljára vetett, mégis erőt találnak ahhoz, hogy felemelkedjenek és felszabadítsák magukat, először lélekben, majd testben; míg azok, akik akadálytalanul szárnyalnak a szabadság csúcsai fölött, hirtelen úgy tűnik, elveszítik a szabadság ízét, elveszítik a szabadság védelmének akaratát, és reménytelenül összezavarodva és elveszetten szinte vágyni kezdik a rabszolgaságot.
Vagy még egyszer: miért van az, hogy azok a társadalmak, amelyeket fél évszázadon át elkábítottak a hazugságok, amelyeket kénytelenek voltak lenyelni, megtalálják magukban a szív és a lélek bizonyos tisztaságát, amely lehetővé teszi számukra, hogy a dolgokat valódi perspektívájukban lássák, és felismerjék az események valódi értelmét; míg a mindenféle információhoz hozzáférő társadalmak hirtelen letargiába, egyfajta tömegvakságba, egyfajta önkéntes önámításba merülnek."
- Alekszandr Szolzsenyicin, Figyelmeztetés a Nyugatnak.
"Van egy törvény a szigetvilágban, hogy azok, akikkel a legkeményebben bántak, és akik a legbátrabban ellenálltak, akik a legbecsületesebbek, a legbátrabbak, a legelszántabbak, a legelszántabbak, soha többé nem jönnek ki a világra.
Soha többé nem mutatkoznak a világnak, mert olyan történeteket mesélnek, amelyeket az emberi elme aligha tud elfogadni. Néhány hazatért hadifogoly elmondta, hogy megkínozták őket. Ez azt jelenti, hogy azokat, akik ott maradtak, még jobban megkínozták, de egy centit sem engedtek. Ők az önök legjobb emberei.
Ők az önök elsőszámú hősei, akik a magányos harcban kiállták a próbát. És ma sajnos nem tudnak bátorságot meríteni a mi tapsunkból. Nem hallhatják magányos celláikból, ahol vagy meghalnak, vagy harminc évig maradnak, mint Raoul Wallenberg, a svéd diplomata, akit 1945-ben a Szovjetunióban fogtak el. Őt harminc éve bebörtönözték, és nem adják fel".
- Alekszandr Szolzsenyicin
"Jelenleg a jogászok körében széles körben elfogadott, hogy a jog magasabb rendű, mint az erkölcs - a jog olyasvalami, ami formálódik és fejlődik, míg az erkölcs valami kialakulatlan és amorf. Ez nem így van. Éppen az ellenkezője igaz: az erkölcs magasabb a jognál! A jog a mi emberi kísérletünk arra, hogy szabályokban testesítsük meg annak az erkölcsi szférának egy részét, amely felettünk áll.
Megpróbáljuk megérteni ezt az erkölcsiséget, lehozzuk a földre, és törvény formájában jelenítjük meg. Néha több, néha kevesebb sikerrel járunk. Néha az erkölcsnek csupán karikatúráját kapjuk, de az erkölcs mindig magasabb rendű, mint a jog. Ezt a nézetet soha nem szabad feladni."
- Alekszandr Szolzsenyicin
"Megdöbbentő, hogy a kommunizmus 125 éve a legnyíltabban, feketén-fehéren ír magáról, sőt a kezdetekben még nyíltabban, még őszintébben. A [könyv:Kommunista kiáltvány|30474 például, amelyet mindenki név szerint ismer, és amelyet szinte senki sem veszi a fáradságot, hogy elolvasson, még annál is szörnyűbb dolgokat tartalmaz, mint amit ténylegesen tettek. Teljesen elképesztő. Az egész világ tud olvasni, mindenki írástudó, de valahogy mégsem akarja senki megérteni. Az emberiség úgy viselkedik, mintha nem értené, mi a kommunizmus, mintha nem akarná megérteni, nem lenne képes megérteni."
- Alekszandr Szolzsenyicin
"A kommunizmus soha nem titkolta, hogy elutasítja az erkölcs minden abszolút fogalmát. Kigúnyolja a "jó" és a "rossz" mint vitathatatlan kategóriák bármilyen megfontolását. A kommunizmus az erkölcsöt relatívnak, osztálykérdésnek tekinti. A körülményektől és a politikai helyzettől függően bármilyen cselekedet, beleértve a gyilkosságot, még százezrek megölése is, lehet jó vagy rossz. Minden az osztályideológiától függ. És ki határozza meg ezt az ideológiát?
Az egész osztály nem gyűlhet össze, hogy ítéletet mondjon. Egy maroknyi ember határozza meg, hogy mi a jó és mi a rossz. De azt kell mondanom, hogy ebben a tekintetben a kommunizmus volt a legsikeresebb. Az egész világot megfertőzte a jó és a rossz relativitásába vetett hittel. Ma a kommunistákon kívül sok embert magával ragadott ez az eszme."
- Alekszandr Szolzsenyicin
"Tudja, ez a sajtó gyenge felelősségérzetének egyik következménye. A sajtó nem érez felelősséget az ítéleteiért. A legnagyobb könnyedséggel ítélkezik és címkéket ragaszt rá. A középszerű újságírók egyszerűen címlapra teszik következtetéseiket, amelyek hirtelen általánosan elfogadottá válnak."
- Alekszandr Szolzsenyicin
"A kommunizmus olyan durva kísérlet a társadalom és az egyén magyarázatára, mintha egy sebész húsbaltával végezné kényes műtéteit. Mindazt, ami az emberi pszichológiában és a társadalom szerkezetében (ami még ennél is bonyolultabb) finom, mindezt durva gazdasági folyamatokra redukálja. Az egész teremtett lény - az ember - anyaggá redukálódik. Jellemző, hogy a kommunizmus annyira híján van az érveknek, hogy nincs mit felhoznia ellenfeleivel szemben kommunista országainkban. Hiányoznak az érvek, és ezért van a klub, a börtön, a koncentrációs tábor és az elmegyógyintézet a kényszerelzárással".
- Alekszandr Szolzsenyicin
"Zsúfolt bolygónkon már nincsenek "belügyek". A kommunista vezetők azt mondják: "Ne avatkozzatok bele a belügyeinkbe. Hadd fojtogassuk békében és nyugalomban polgárainkat. De én mondom nektek: Egyre jobban és jobban avatkozzatok bele. Annyira avatkozzatok be, amennyire csak tudtok. Könyörgünk, hogy jöjjenek és avatkozzanak be."
- Alekszandr Szolzsenyicin
"Természetesen a jelenlegi helyzetben a kommunistáknak különböző álruhákat kell használniuk. Néha olyan szavakat hallunk, mint "népfront", máskor "párbeszéd a kereszténységgel". A kommunisták számára párbeszéd a kereszténységgel! A Szovjetunióban ez a párbeszéd egyszerű volt: géppisztolyokat és revolvereket használtak."
- Alekszandr Szolzsenyicin
"Minden kommunista párt, miután hatalomra került, teljesen kegyetlenné vált. De a hatalom megszerzése előtti szakaszban álruhákat kell használniuk."
- Alekszandr Szolzsenyicin
"Mi pedig az egész ottani élettapasztalatunkból arra a következtetésre jutottunk, hogy az erőszaknak csak egyetlen módon lehet ellenállni: szilárdsággal."
- Alekszandr Szolzsenyicin
"A kommunista vezetők csak a határozottságot tisztelik, és megvetik azokat a személyeket, akik folyton engednek nekik."
- Alekszandr Szolzsenyicin
"Úgy gondolom, hölgyeim és uraim, és különösen azokhoz szólok, akik szocialista szemléletűek, hogy legalább hagynunk kellene, hogy ez a szocialista gazdaság bebizonyítsa felsőbbrendűségét. Engedjük meg neki, hogy megmutassa, hogy fejlett, hogy mindenható, hogy legyőzte önöket, hogy megelőzte önöket. Ne avatkozzunk bele. Hagyjuk abba, hogy eladjunk neki, és ne adjunk neki kölcsönöket. Ha ennyire erős, akkor hagyjuk, hogy tíz-tizenöt évig a saját lábán álljon.
Aztán majd meglátjuk, hogy néz ki. Én meg tudom mondani, hogy fog kinézni. Most már elég komolyan beszélek. Amikor a szovjet gazdaság már nem lesz képes mindent elviselni, akkor csökkentenie kell a katonai felkészültségét. Fel kell hagynia a haszontalan űrtevékenységgel, és a saját népét kell majd etetnie és ruháznia. És a rendszer kénytelen lesz lazítani.
Ezért csak annyit kérek Önöktől, hogy amíg ez a szovjet gazdaság olyan büszke, olyan virágzó, a tiétek pedig olyan rothadt és haldokló - ne segítsétek tovább. Mikor segített valaha egy nyomorék egy sportolót?"
- Alekszandr Szolzsenyicin
"Nem szabad azt gondolni, hogy a szabadság nagy elvei a saját határaidnál véget érnek, hogy amíg neked szabadságod van, addig a többi legyen pragmatizmus. Nem! A szabadság oszthatatlan, és erkölcsileg kell hozzáállni."
- Alekszandr Szolzsenyicin
"De visszatérek Bertrand Russellnek ahhoz a szörnyű kijelentéséhez: "Jobb vörösnek lenni, mint halottnak." Miért nem azt mondta, hogy jobb lenne barnának lenni, mint halottnak? Nincs különbség. Egész életemben és nemzedékem életében, azok életében, akik osztják nézeteimet, mindannyiunknak egy álláspontja volt: Jobb halottnak lenni, mint gazembernek lenni. Bertrand Russell e szörnyű kifejezésében minden erkölcsi kritérium hiányzik. Kis távolságból nézve ezek a szavak lehetővé teszik, hogy az ember manőverezzen és továbbra is élvezze az életet. De hosszú távon nézve kétségtelenül tönkreteszi azokat az embereket, akik így gondolkodnak."
- Alekszandr Szolzsenyicin
"Azt kell mondanom, hogy a Nyugat országai közül az Egyesült Államok a legkevésbé bűnös, és a legtöbbet tette a megelőzés érdekében. Az Egyesült Államok segített Európának megnyerni az első és a második világháborút. Kétszer emelte ki Európát a háború utáni pusztulásból - kétszer - tíz, húsz, harminc éven át pajzsként védte Európát, miközben az európai országok számolgatták a filléreiket, hogy ne kelljen fizetniük a hadseregükért (vagy még jobb, ha egyáltalán nem is kell), hogy ne kelljen fizetniük a fegyverkezésért, és azon gondolkodtak, hogyan lépjenek ki a NATO-ból, tudván, hogy Amerika mindenképpen megvédi őket. Ezek a megyék kezdték az egészet, ezeréves civilizációjuk és kultúrájuk ellenére, pedig közelebb vannak a veszélyhez, és világosabban kellett volna látniuk."
- Alekszandr Szolzsenyicin
"Azt mondják nekünk: "Nem szabad megvédenünk azokat, akik nem képesek megvédeni magukat a saját emberi erőforrásaikkal." De a totalitarizmus elsöprő erejével szemben, amikor az egész hatalmat egy ország ellen vetik - egyetlen ország sem tudja megvédeni magát a saját erőforrásaival. Japánnak például nincs állandó hadserege.
Azt mondják nekünk: "Nem szabad megvédenünk azokat, akiknek nincs teljes demokráciájuk". Ez a legfigyelemreméltóbb érv az összes közül. Ezt a vezérmotívumot hallom az önök újságjaiban és néhány politikai vezetőjük beszédében. Ki volt még képes a világon, amikor a totalitarizmus elleni védelem frontvonalában állt, fenntartani a teljes demokráciát?
Önök, a világ egyesült demokráciái nem voltak képesek fenntartani. Amerika, Anglia, Franciaország, Kanada, Ausztrália együttesen nem tudták fenntartani. A hitlerizmus első fenyegetésére önök kinyújtották a kezüket Sztálin felé. Ezt nevezitek ti demokrácia fenntartásának? Aligha."
- Alekszandr Szolzsenyicin
"Meg kell érteni a kommunizmus természetét. A kommunizmus ideológiája, Lenin minden tanítása arról szól, hogy aki nem veszi el azt, ami előtte hever, az bolond Ha el tudod venni, tedd meg. Ha tudsz támadni, csapj le. De ha van egy fal, hátrálj. A kommunista vezetők csak a határozottságot tisztelik, és megvetik azokat a személyeket, akik folyamatosan engednek nekik".
- Alekszandr Szolzsenyicin
"Számomra és barátaim számára, azok számára, akik úgy gondolkodnak, mint én odaát, minden egyszerű szovjet állampolgár számára Amerika a csodálat és az együttérzés keverékét kelti... Önök a jövő országa, egy fiatal ország, még kiaknázatlan lehetőségekkel, hatalmas területtel, a szellem nagy szélességével, nagylelkűséggel, nagylelkűséggel. De ezek a tulajdonságok - lelkierő, nagylelkűség és nagylelkűség - egy emberben, sőt egy egész országban általában bizalommal párosulnak. És ez már többször is rossz szolgálatot tett neked."
- Alekszandr Szolzsenyicin
"Hogy a marxizmus nem tudomány, az a Szovjetunióban élő intelligens emberek számára teljesen világos. Még az is kínos lenne, ha az ember tudományként hivatkozna rá. Ha eltekintünk az egzakt tudományoktól, mint a fizika, a matematika és a természettudományok, még a társadalomtudományok is képesek megjósolni egy eseményt - hogy mikor, milyen módon és hogyan következhet be egy esemény. A kommunizmus soha nem készített ilyen előrejelzéseket. Soha nem mondta meg, hogy hol, mikor és pontosan mi fog történni. Semmi más, csak nyilatkozatok. Retorikát arról, hogy a világ proletariátusa megdönti a világ burzsoáziáját, és akkor a legboldogabb és legragyogóbb társadalom fog létrejönni."
- Alekszandr Szolzsenyicin
"De olyan, hogy sztálinizmus, soha nem is létezett. Ezt Hruscsov és csoportja találta ki, hogy a kommunizmus minden jellegzetes vonását és fő hibáját Sztálinra kenjék - ez egy nagyon hatásos húzás volt. De a valóságban Leninnek sikerült minden fő vonást formába öntenie, mielőtt Sztálin hatalomra került."
- Alekszandr Szolzsenyicin
"Ez a kommunizmus szemlélete a háborúról. A háborúra szükség van. A háború eszköz egy cél eléréséhez.
De a kommunizmus szerencsétlenségére ez a politika 1945-ben az amerikai atombombával ütközött. Ekkor a kommunisták megváltoztatták taktikájukat, és hirtelen a mindenáron való béke hívei lettek."
- Alekszandr Szolzsenyicin
"Ahol a nyílt háború lehetetlen, ott a színfalak mögött csendben folytatódhat az elnyomás. A terrorizmus. Gerillaháború, erőszak, börtönök, koncentrációs táborok.
Kérdezem önöket: Ez a béke?
A béke igazi ellenpólusa az erőszak. És azoknak, akik békét akarnak a világban, nemcsak a háborút, hanem az erőszakot is el kell távolítaniuk a világból. Ha nincs nyílt háború, de még mindig van erőszak, az nem béke".
- Alekszandr Szolzsenyicin
"Nem szerethetitek a szabadságot csak a magatok számára, és nem egyezhettek bele csendben abba, hogy az emberiség többsége, amely a földgolyó nagyobbik részén elterjedt, erőszaknak és elnyomásnak van kitéve."
- Alekszandr Szolzsenyicin
"Természetesen a békeszerződések nagyon vonzóak azok számára, akik aláírják őket. Megerősítik az ember presztízsét a választók körében. De eljön majd az idő, amikor ezeknek a közszereplőknek a nevét kitörlik a történelemből. Senki sem fog többé emlékezni rájuk. De a nyugati népeknek keményen meg kell majd fizetniük ezekért a bizalmatlan megállapodásokért".
- Alekszandr Szolzsenyicin
"Vannak elméleti szakemberek, akik azt mondják: "Az USA-nak le kell állítania a nukleáris fegyverkezést. Már így is van elég. Ma Amerikának elég atomfegyvere van ahhoz, hogy a világ másik felét elpusztítsa. Miért lenne szükségünk ennél többre?" Az amerikai nukleáris szakemberek érveljenek így, ha akarnak, de a Szovjetunió nukleáris szakemberei - és a Szovjetunió vezetői - valamiért másképp gondolkodnak."
- Alekszandr Szolzsenyicin
"Mély benyomást tett rám az ezekkel a helyekkel való kapcsolatfelvétel, amelyek az Önök történelmének forrásai, és mindig is azok voltak. Elgondolkodtató, hogy azok az emberek, akik megteremtették az Önök országát, soha nem veszítették szem elől az erkölcsi tartásukat. Nem nevették ki a "jó" és a "rossz" fogalmak abszolút természetét. Gyakorlati politikájukat az erkölcsi iránytűjük alapján ellenőrizték. És milyen meglepő, hogy az erkölcsi megfontolások alapján kiszámított gyakorlati politika bizonyult a leginkább előrelátónak és üdvözítőnek. Ez még akkor is igaz, ha rövid távon csodálkozhatunk: Minek ez a sok erkölcsösség? Lépjünk csak a közvetlen munkához".
- Alekszandr Szolzsenyicin
"Különös véletlen egybeesés, hogy éppen azon a napon, amikor Washingtonban tartottam a beszédemet, Mihail Szuszlov az önök szenátoraival tárgyalt a Kremlben. És azt mondta: "Valójában a kereskedelmünk jelentősége inkább politikai, mint gazdasági. Mi az önök kereskedelme nélkül is boldogulunk." Ez hazugság. Rabszolgatartóink egész léte elejétől a végéig a nyugati gazdasági segítségre támaszkodik....A szovjet gazdaság hatékonysága rendkívül alacsony. Amit itt néhány ember, néhány gép végez el, az nálunk óriási tömegű munkást és óriási mennyiségű anyagot igényel.
Ezért a szovjet gazdaság nem tud egyszerre minden problémával foglalkozni: háborúval, űrkutatással (ami a háborús erőfeszítések része), nehéziparral, könnyűiparral, és ugyanakkor etetni és ruházni a saját lakosságát. Az egész szovjet gazdaság erői a háborúra összpontosulnak, ahol nem segítesz nekik. De mindent, ami hiányzik, minden, ami a hiányok pótlásához szükséges, minden, ami a nép felszabadításához, vagy más típusú iparhoz szükséges, azt megkapják tőletek. Tehát közvetve segítitek a katonai előkészületeiket. Segítitek a szovjet rendőrállamot."
- Alekszandr Szolzsenyicin
"Valójában az orosz tapasztalataink - amikor az "orosz" szót használom, mindig megkülönböztetem a "szovjet" szótól - még a szovjet, a forradalom előtti tapasztalatokra gondolok -, valójában létfontosságúak a Nyugat számára, mert a történelem véletlen folytán hetven-nyolcvan évvel a Nyugat előtt jártuk be ugyanazt az utat.
És most furcsa érzéssel nézzük, hogy mi történik Önökkel; sok olyan társadalmi jelenség ismétlődik meg, ami Oroszországban az összeomlás előtt történt. A mi élettapasztalatunk létfontosságú a Nyugat számára, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy önök képesek lennének elsajátítani azt anélkül, hogy maguk is végigmentek volna rajta.
Tudják, sok példát lehetne itt idézni: például az idősebb generáció bizonyos visszavonulását, szellemi vezetésük átadását a fiatalabb generációnak. A dolgok természetes rendjével ellentétes, hogy a legfiatalabbak, akik a legkevesebb élettapasztalattal rendelkeznek, a legnagyobb befolyással bírnak a társadalom életének irányításában.
Azt lehet tehát mondani, hogy ez az, ami a korszellemet, a közvélemény áramlását alakítja, amikor a tekintélyes emberek, a jól ismert professzorok és tudósok nem hajlandók vitába szállni, még akkor sem, ha más véleményen vannak. Kínosnak tartják, ha valaki ellenérveket hoz fel, nehogy belekeveredjen. És így van egyfajta lemondás a felelősségről, ami itt jellemző, ahol teljes szabadság van ...
A forradalmárokat most mindenki imádja, annál inkább, minél szélsőségesebbek! Hasonlóképpen, a forradalom előtt Oroszországban, ha nem is a terror kultusza, de a terroristák heves védelme volt jellemző. A jó pozícióban lévő emberek - értelmiségiek, professzorok, liberálisok - rengeteg energiát, haragot és felháborodást fordítottak a terroristák védelmére."
- Alekszandr Szolzsenyicin
"Nem a Nyugat kritikusa vagyok, hanem a Nyugat gyengeségének kritikusa. Egy olyan tény kritikusa vagyok, amelyet nem tudunk felfogni: hogyan lehet elveszíteni a lelki erőt, az akaraterőt és a szabadság birtoklását, nem értékelni, nem hajlandóak áldozatokat hozni érte."
- Alekszandr Szolzsenyicin, Figyelmeztetés a Nyugatnak
Az egyik ilyen talány: hogyan lehetséges, hogy azok az emberek, akiket a rabszolgaság puszta súlya összezúzott és a gödör aljára vetett, mégis erőt találnak ahhoz, hogy felemelkedjenek és felszabadítsák magukat, először lélekben, majd testben; míg azok, akik akadálytalanul szárnyalnak a szabadság csúcsai fölött, hirtelen úgy tűnik, elveszítik a szabadság ízét, elveszítik a szabadság védelmének akaratát, és reménytelenül összezavarodva és elveszetten szinte vágyni kezdik a rabszolgaságot.
Vagy még egyszer: miért van az, hogy azok a társadalmak, amelyeket fél évszázadon át elkábítottak a hazugságok, amelyeket kénytelenek voltak lenyelni, megtalálják magukban a szív és a lélek bizonyos tisztaságát, amely lehetővé teszi számukra, hogy a dolgokat valódi perspektívájukban lássák, és felismerjék az események valódi értelmét; míg a mindenféle információhoz hozzáférő társadalmak hirtelen letargiába, egyfajta tömegvakságba, egyfajta önkéntes önámításba merülnek."
- Alekszandr Szolzsenyicin, Figyelmeztetés a Nyugatnak.
"Van egy törvény a szigetvilágban, hogy azok, akikkel a legkeményebben bántak, és akik a legbátrabban ellenálltak, akik a legbecsületesebbek, a legbátrabbak, a legelszántabbak, a legelszántabbak, soha többé nem jönnek ki a világra.
Soha többé nem mutatkoznak a világnak, mert olyan történeteket mesélnek, amelyeket az emberi elme aligha tud elfogadni. Néhány hazatért hadifogoly elmondta, hogy megkínozták őket. Ez azt jelenti, hogy azokat, akik ott maradtak, még jobban megkínozták, de egy centit sem engedtek. Ők az önök legjobb emberei.
Ők az önök elsőszámú hősei, akik a magányos harcban kiállták a próbát. És ma sajnos nem tudnak bátorságot meríteni a mi tapsunkból. Nem hallhatják magányos celláikból, ahol vagy meghalnak, vagy harminc évig maradnak, mint Raoul Wallenberg, a svéd diplomata, akit 1945-ben a Szovjetunióban fogtak el. Őt harminc éve bebörtönözték, és nem adják fel".
- Alekszandr Szolzsenyicin
"Jelenleg a jogászok körében széles körben elfogadott, hogy a jog magasabb rendű, mint az erkölcs - a jog olyasvalami, ami formálódik és fejlődik, míg az erkölcs valami kialakulatlan és amorf. Ez nem így van. Éppen az ellenkezője igaz: az erkölcs magasabb a jognál! A jog a mi emberi kísérletünk arra, hogy szabályokban testesítsük meg annak az erkölcsi szférának egy részét, amely felettünk áll.
Megpróbáljuk megérteni ezt az erkölcsiséget, lehozzuk a földre, és törvény formájában jelenítjük meg. Néha több, néha kevesebb sikerrel járunk. Néha az erkölcsnek csupán karikatúráját kapjuk, de az erkölcs mindig magasabb rendű, mint a jog. Ezt a nézetet soha nem szabad feladni."
- Alekszandr Szolzsenyicin
"Megdöbbentő, hogy a kommunizmus 125 éve a legnyíltabban, feketén-fehéren ír magáról, sőt a kezdetekben még nyíltabban, még őszintébben. A [könyv:Kommunista kiáltvány|30474 például, amelyet mindenki név szerint ismer, és amelyet szinte senki sem veszi a fáradságot, hogy elolvasson, még annál is szörnyűbb dolgokat tartalmaz, mint amit ténylegesen tettek. Teljesen elképesztő. Az egész világ tud olvasni, mindenki írástudó, de valahogy mégsem akarja senki megérteni. Az emberiség úgy viselkedik, mintha nem értené, mi a kommunizmus, mintha nem akarná megérteni, nem lenne képes megérteni."
- Alekszandr Szolzsenyicin
"A kommunizmus soha nem titkolta, hogy elutasítja az erkölcs minden abszolút fogalmát. Kigúnyolja a "jó" és a "rossz" mint vitathatatlan kategóriák bármilyen megfontolását. A kommunizmus az erkölcsöt relatívnak, osztálykérdésnek tekinti. A körülményektől és a politikai helyzettől függően bármilyen cselekedet, beleértve a gyilkosságot, még százezrek megölése is, lehet jó vagy rossz. Minden az osztályideológiától függ. És ki határozza meg ezt az ideológiát?
Az egész osztály nem gyűlhet össze, hogy ítéletet mondjon. Egy maroknyi ember határozza meg, hogy mi a jó és mi a rossz. De azt kell mondanom, hogy ebben a tekintetben a kommunizmus volt a legsikeresebb. Az egész világot megfertőzte a jó és a rossz relativitásába vetett hittel. Ma a kommunistákon kívül sok embert magával ragadott ez az eszme."
- Alekszandr Szolzsenyicin
"Tudja, ez a sajtó gyenge felelősségérzetének egyik következménye. A sajtó nem érez felelősséget az ítéleteiért. A legnagyobb könnyedséggel ítélkezik és címkéket ragaszt rá. A középszerű újságírók egyszerűen címlapra teszik következtetéseiket, amelyek hirtelen általánosan elfogadottá válnak."
- Alekszandr Szolzsenyicin
"A kommunizmus olyan durva kísérlet a társadalom és az egyén magyarázatára, mintha egy sebész húsbaltával végezné kényes műtéteit. Mindazt, ami az emberi pszichológiában és a társadalom szerkezetében (ami még ennél is bonyolultabb) finom, mindezt durva gazdasági folyamatokra redukálja. Az egész teremtett lény - az ember - anyaggá redukálódik. Jellemző, hogy a kommunizmus annyira híján van az érveknek, hogy nincs mit felhoznia ellenfeleivel szemben kommunista országainkban. Hiányoznak az érvek, és ezért van a klub, a börtön, a koncentrációs tábor és az elmegyógyintézet a kényszerelzárással".
- Alekszandr Szolzsenyicin
"Zsúfolt bolygónkon már nincsenek "belügyek". A kommunista vezetők azt mondják: "Ne avatkozzatok bele a belügyeinkbe. Hadd fojtogassuk békében és nyugalomban polgárainkat. De én mondom nektek: Egyre jobban és jobban avatkozzatok bele. Annyira avatkozzatok be, amennyire csak tudtok. Könyörgünk, hogy jöjjenek és avatkozzanak be."
- Alekszandr Szolzsenyicin
"Természetesen a jelenlegi helyzetben a kommunistáknak különböző álruhákat kell használniuk. Néha olyan szavakat hallunk, mint "népfront", máskor "párbeszéd a kereszténységgel". A kommunisták számára párbeszéd a kereszténységgel! A Szovjetunióban ez a párbeszéd egyszerű volt: géppisztolyokat és revolvereket használtak."
- Alekszandr Szolzsenyicin
"Minden kommunista párt, miután hatalomra került, teljesen kegyetlenné vált. De a hatalom megszerzése előtti szakaszban álruhákat kell használniuk."
- Alekszandr Szolzsenyicin
"Mi pedig az egész ottani élettapasztalatunkból arra a következtetésre jutottunk, hogy az erőszaknak csak egyetlen módon lehet ellenállni: szilárdsággal."
- Alekszandr Szolzsenyicin
"A kommunista vezetők csak a határozottságot tisztelik, és megvetik azokat a személyeket, akik folyton engednek nekik."
- Alekszandr Szolzsenyicin
"Úgy gondolom, hölgyeim és uraim, és különösen azokhoz szólok, akik szocialista szemléletűek, hogy legalább hagynunk kellene, hogy ez a szocialista gazdaság bebizonyítsa felsőbbrendűségét. Engedjük meg neki, hogy megmutassa, hogy fejlett, hogy mindenható, hogy legyőzte önöket, hogy megelőzte önöket. Ne avatkozzunk bele. Hagyjuk abba, hogy eladjunk neki, és ne adjunk neki kölcsönöket. Ha ennyire erős, akkor hagyjuk, hogy tíz-tizenöt évig a saját lábán álljon.
Aztán majd meglátjuk, hogy néz ki. Én meg tudom mondani, hogy fog kinézni. Most már elég komolyan beszélek. Amikor a szovjet gazdaság már nem lesz képes mindent elviselni, akkor csökkentenie kell a katonai felkészültségét. Fel kell hagynia a haszontalan űrtevékenységgel, és a saját népét kell majd etetnie és ruháznia. És a rendszer kénytelen lesz lazítani.
Ezért csak annyit kérek Önöktől, hogy amíg ez a szovjet gazdaság olyan büszke, olyan virágzó, a tiétek pedig olyan rothadt és haldokló - ne segítsétek tovább. Mikor segített valaha egy nyomorék egy sportolót?"
- Alekszandr Szolzsenyicin
"Nem szabad azt gondolni, hogy a szabadság nagy elvei a saját határaidnál véget érnek, hogy amíg neked szabadságod van, addig a többi legyen pragmatizmus. Nem! A szabadság oszthatatlan, és erkölcsileg kell hozzáállni."
- Alekszandr Szolzsenyicin
"De visszatérek Bertrand Russellnek ahhoz a szörnyű kijelentéséhez: "Jobb vörösnek lenni, mint halottnak." Miért nem azt mondta, hogy jobb lenne barnának lenni, mint halottnak? Nincs különbség. Egész életemben és nemzedékem életében, azok életében, akik osztják nézeteimet, mindannyiunknak egy álláspontja volt: Jobb halottnak lenni, mint gazembernek lenni. Bertrand Russell e szörnyű kifejezésében minden erkölcsi kritérium hiányzik. Kis távolságból nézve ezek a szavak lehetővé teszik, hogy az ember manőverezzen és továbbra is élvezze az életet. De hosszú távon nézve kétségtelenül tönkreteszi azokat az embereket, akik így gondolkodnak."
- Alekszandr Szolzsenyicin
"Azt kell mondanom, hogy a Nyugat országai közül az Egyesült Államok a legkevésbé bűnös, és a legtöbbet tette a megelőzés érdekében. Az Egyesült Államok segített Európának megnyerni az első és a második világháborút. Kétszer emelte ki Európát a háború utáni pusztulásból - kétszer - tíz, húsz, harminc éven át pajzsként védte Európát, miközben az európai országok számolgatták a filléreiket, hogy ne kelljen fizetniük a hadseregükért (vagy még jobb, ha egyáltalán nem is kell), hogy ne kelljen fizetniük a fegyverkezésért, és azon gondolkodtak, hogyan lépjenek ki a NATO-ból, tudván, hogy Amerika mindenképpen megvédi őket. Ezek a megyék kezdték az egészet, ezeréves civilizációjuk és kultúrájuk ellenére, pedig közelebb vannak a veszélyhez, és világosabban kellett volna látniuk."
- Alekszandr Szolzsenyicin
"Azt mondják nekünk: "Nem szabad megvédenünk azokat, akik nem képesek megvédeni magukat a saját emberi erőforrásaikkal." De a totalitarizmus elsöprő erejével szemben, amikor az egész hatalmat egy ország ellen vetik - egyetlen ország sem tudja megvédeni magát a saját erőforrásaival. Japánnak például nincs állandó hadserege.
Azt mondják nekünk: "Nem szabad megvédenünk azokat, akiknek nincs teljes demokráciájuk". Ez a legfigyelemreméltóbb érv az összes közül. Ezt a vezérmotívumot hallom az önök újságjaiban és néhány politikai vezetőjük beszédében. Ki volt még képes a világon, amikor a totalitarizmus elleni védelem frontvonalában állt, fenntartani a teljes demokráciát?
Önök, a világ egyesült demokráciái nem voltak képesek fenntartani. Amerika, Anglia, Franciaország, Kanada, Ausztrália együttesen nem tudták fenntartani. A hitlerizmus első fenyegetésére önök kinyújtották a kezüket Sztálin felé. Ezt nevezitek ti demokrácia fenntartásának? Aligha."
- Alekszandr Szolzsenyicin
"Meg kell érteni a kommunizmus természetét. A kommunizmus ideológiája, Lenin minden tanítása arról szól, hogy aki nem veszi el azt, ami előtte hever, az bolond Ha el tudod venni, tedd meg. Ha tudsz támadni, csapj le. De ha van egy fal, hátrálj. A kommunista vezetők csak a határozottságot tisztelik, és megvetik azokat a személyeket, akik folyamatosan engednek nekik".
- Alekszandr Szolzsenyicin
"Számomra és barátaim számára, azok számára, akik úgy gondolkodnak, mint én odaát, minden egyszerű szovjet állampolgár számára Amerika a csodálat és az együttérzés keverékét kelti... Önök a jövő országa, egy fiatal ország, még kiaknázatlan lehetőségekkel, hatalmas területtel, a szellem nagy szélességével, nagylelkűséggel, nagylelkűséggel. De ezek a tulajdonságok - lelkierő, nagylelkűség és nagylelkűség - egy emberben, sőt egy egész országban általában bizalommal párosulnak. És ez már többször is rossz szolgálatot tett neked."
- Alekszandr Szolzsenyicin
"Hogy a marxizmus nem tudomány, az a Szovjetunióban élő intelligens emberek számára teljesen világos. Még az is kínos lenne, ha az ember tudományként hivatkozna rá. Ha eltekintünk az egzakt tudományoktól, mint a fizika, a matematika és a természettudományok, még a társadalomtudományok is képesek megjósolni egy eseményt - hogy mikor, milyen módon és hogyan következhet be egy esemény. A kommunizmus soha nem készített ilyen előrejelzéseket. Soha nem mondta meg, hogy hol, mikor és pontosan mi fog történni. Semmi más, csak nyilatkozatok. Retorikát arról, hogy a világ proletariátusa megdönti a világ burzsoáziáját, és akkor a legboldogabb és legragyogóbb társadalom fog létrejönni."
- Alekszandr Szolzsenyicin
"De olyan, hogy sztálinizmus, soha nem is létezett. Ezt Hruscsov és csoportja találta ki, hogy a kommunizmus minden jellegzetes vonását és fő hibáját Sztálinra kenjék - ez egy nagyon hatásos húzás volt. De a valóságban Leninnek sikerült minden fő vonást formába öntenie, mielőtt Sztálin hatalomra került."
- Alekszandr Szolzsenyicin
"Ez a kommunizmus szemlélete a háborúról. A háborúra szükség van. A háború eszköz egy cél eléréséhez.
De a kommunizmus szerencsétlenségére ez a politika 1945-ben az amerikai atombombával ütközött. Ekkor a kommunisták megváltoztatták taktikájukat, és hirtelen a mindenáron való béke hívei lettek."
- Alekszandr Szolzsenyicin
"Ahol a nyílt háború lehetetlen, ott a színfalak mögött csendben folytatódhat az elnyomás. A terrorizmus. Gerillaháború, erőszak, börtönök, koncentrációs táborok.
Kérdezem önöket: Ez a béke?
A béke igazi ellenpólusa az erőszak. És azoknak, akik békét akarnak a világban, nemcsak a háborút, hanem az erőszakot is el kell távolítaniuk a világból. Ha nincs nyílt háború, de még mindig van erőszak, az nem béke".
- Alekszandr Szolzsenyicin
"Nem szerethetitek a szabadságot csak a magatok számára, és nem egyezhettek bele csendben abba, hogy az emberiség többsége, amely a földgolyó nagyobbik részén elterjedt, erőszaknak és elnyomásnak van kitéve."
- Alekszandr Szolzsenyicin
"Természetesen a békeszerződések nagyon vonzóak azok számára, akik aláírják őket. Megerősítik az ember presztízsét a választók körében. De eljön majd az idő, amikor ezeknek a közszereplőknek a nevét kitörlik a történelemből. Senki sem fog többé emlékezni rájuk. De a nyugati népeknek keményen meg kell majd fizetniük ezekért a bizalmatlan megállapodásokért".
- Alekszandr Szolzsenyicin
"Vannak elméleti szakemberek, akik azt mondják: "Az USA-nak le kell állítania a nukleáris fegyverkezést. Már így is van elég. Ma Amerikának elég atomfegyvere van ahhoz, hogy a világ másik felét elpusztítsa. Miért lenne szükségünk ennél többre?" Az amerikai nukleáris szakemberek érveljenek így, ha akarnak, de a Szovjetunió nukleáris szakemberei - és a Szovjetunió vezetői - valamiért másképp gondolkodnak."
- Alekszandr Szolzsenyicin
"Mély benyomást tett rám az ezekkel a helyekkel való kapcsolatfelvétel, amelyek az Önök történelmének forrásai, és mindig is azok voltak. Elgondolkodtató, hogy azok az emberek, akik megteremtették az Önök országát, soha nem veszítették szem elől az erkölcsi tartásukat. Nem nevették ki a "jó" és a "rossz" fogalmak abszolút természetét. Gyakorlati politikájukat az erkölcsi iránytűjük alapján ellenőrizték. És milyen meglepő, hogy az erkölcsi megfontolások alapján kiszámított gyakorlati politika bizonyult a leginkább előrelátónak és üdvözítőnek. Ez még akkor is igaz, ha rövid távon csodálkozhatunk: Minek ez a sok erkölcsösség? Lépjünk csak a közvetlen munkához".
- Alekszandr Szolzsenyicin
"Különös véletlen egybeesés, hogy éppen azon a napon, amikor Washingtonban tartottam a beszédemet, Mihail Szuszlov az önök szenátoraival tárgyalt a Kremlben. És azt mondta: "Valójában a kereskedelmünk jelentősége inkább politikai, mint gazdasági. Mi az önök kereskedelme nélkül is boldogulunk." Ez hazugság. Rabszolgatartóink egész léte elejétől a végéig a nyugati gazdasági segítségre támaszkodik....A szovjet gazdaság hatékonysága rendkívül alacsony. Amit itt néhány ember, néhány gép végez el, az nálunk óriási tömegű munkást és óriási mennyiségű anyagot igényel.
Ezért a szovjet gazdaság nem tud egyszerre minden problémával foglalkozni: háborúval, űrkutatással (ami a háborús erőfeszítések része), nehéziparral, könnyűiparral, és ugyanakkor etetni és ruházni a saját lakosságát. Az egész szovjet gazdaság erői a háborúra összpontosulnak, ahol nem segítesz nekik. De mindent, ami hiányzik, minden, ami a hiányok pótlásához szükséges, minden, ami a nép felszabadításához, vagy más típusú iparhoz szükséges, azt megkapják tőletek. Tehát közvetve segítitek a katonai előkészületeiket. Segítitek a szovjet rendőrállamot."
- Alekszandr Szolzsenyicin
"Valójában az orosz tapasztalataink - amikor az "orosz" szót használom, mindig megkülönböztetem a "szovjet" szótól - még a szovjet, a forradalom előtti tapasztalatokra gondolok -, valójában létfontosságúak a Nyugat számára, mert a történelem véletlen folytán hetven-nyolcvan évvel a Nyugat előtt jártuk be ugyanazt az utat.
És most furcsa érzéssel nézzük, hogy mi történik Önökkel; sok olyan társadalmi jelenség ismétlődik meg, ami Oroszországban az összeomlás előtt történt. A mi élettapasztalatunk létfontosságú a Nyugat számára, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy önök képesek lennének elsajátítani azt anélkül, hogy maguk is végigmentek volna rajta.
Tudják, sok példát lehetne itt idézni: például az idősebb generáció bizonyos visszavonulását, szellemi vezetésük átadását a fiatalabb generációnak. A dolgok természetes rendjével ellentétes, hogy a legfiatalabbak, akik a legkevesebb élettapasztalattal rendelkeznek, a legnagyobb befolyással bírnak a társadalom életének irányításában.
Azt lehet tehát mondani, hogy ez az, ami a korszellemet, a közvélemény áramlását alakítja, amikor a tekintélyes emberek, a jól ismert professzorok és tudósok nem hajlandók vitába szállni, még akkor sem, ha más véleményen vannak. Kínosnak tartják, ha valaki ellenérveket hoz fel, nehogy belekeveredjen. És így van egyfajta lemondás a felelősségről, ami itt jellemző, ahol teljes szabadság van ...
A forradalmárokat most mindenki imádja, annál inkább, minél szélsőségesebbek! Hasonlóképpen, a forradalom előtt Oroszországban, ha nem is a terror kultusza, de a terroristák heves védelme volt jellemző. A jó pozícióban lévő emberek - értelmiségiek, professzorok, liberálisok - rengeteg energiát, haragot és felháborodást fordítottak a terroristák védelmére."
- Alekszandr Szolzsenyicin
"Nem a Nyugat kritikusa vagyok, hanem a Nyugat gyengeségének kritikusa. Egy olyan tény kritikusa vagyok, amelyet nem tudunk felfogni: hogyan lehet elveszíteni a lelki erőt, az akaraterőt és a szabadság birtoklását, nem értékelni, nem hajlandóak áldozatokat hozni érte."
- Alekszandr Szolzsenyicin, Figyelmeztetés a Nyugatnak
🌸
🌸